(Antal József, Diagnózis, Bp., Agenda Kiadó, 2006. 386 l.)
Antal József a kortárs magyar sci-fi irodalom egyik legtehetségesebb alakja. Sejtettük ezt Justitia című kisregényének olvasása után, de most a Diagnózis kapcsán teljesen megbizonyosodtunk róla. A regény témája klasszikus problematikát jár körbe. A túlnépesedett Föld embertelen disztopikus képét. A témaválasztás időszerű, a túlnépesedés okozta szociális és társadalmi [...]

(Elizabeth Moon, A sötét sebessége, ford. Gálvölgyi Judit, Bp., Metropolis Media, 2009.)
A személyiség megváltoztatásának, önmagunk elfogadásának kérdésével foglalkozik Elizabeth Moon magyarul nemrég megjelent tudományos-fantasztikus regénye. A szerző, aki saját tapasztalataira támaszkodva írhatta meg művét, hangsúlyozza, hogy személyes érintettsége ellenére igyekszik elfogulatlannak mutatkozni, noha ez az elfogulatlanság nem mindig érzékelhető – ez talán nem is várható [...]

(Nemere István, Időrabló, Bp., Tuan, 2008.)
Nemere Istvánnak immár negyedik évtizede jelennek meg regényei. Írásain több generációnyi olvasó nőtt fel, köztük nem kevés tudományos-fantasztikus érdeklődésű, ezzel tagadhatatlan érdemeket szerzett a magyar scifi gazdagításában.
Időrabló című regénye is ebbe a témába sorolható. Fő motívuma, amely köré a történet szerveződik, a szerzőt már jó ideje erősen foglalkoztató lehetőség, az [...]

(Csepregi Tamás, Szintetikus álom, Bp., Tuan, 2009.)
Vegyünk egy tehetséges ifjú írót, egy a modern fantasztikus irodalom iránt elkötelezett kiadót, némi tíz-tizenöt évvel ezelőtt divatos kiberpunk-hangulatot és -nyelvezetet, árnyalatnyi parapszichológiát, egy jó adag noirt, egy csipetnyi szentimentalizmust, egy késhegynyi tündérmesét, fűszerezzük meg bőségesen couleur locallal, rázzuk össze – és mit kapunk? Ha akarjuk, egy átlagos magyar [...]

(Szergej Lukjanyenko, Ugrás az űrbe, ford. Weisz Györgyi, Bp., Metropolis Média, 2009. 415 l.)
Tud az kínos lenni, ha előbb megismerjük egy szerző legkiemelkedőbb művét, élete csúcsteljesítményét, majd a könyvkiadás – a név népszerűségét megnyergelve – közzéteszi a korábbi műveket is, amelyek így óhatatlanul úgy hatnak, mint a szárnypróbálgatás, a hang keresése vagy (miként a vicc [...]

(M. John Harrison, Fény, Bp., Metropolis Média, 2008. 336 l.)
M. John Harrison 2002-es Fény című művét hatalmas várakozás előzte meg. Az intergalaktika.hu a megjelentetésre egész blog-reklámkampányt épített, ahol olyan szerzőktől idézett, mint Ian Banks vagy Neil Gaiman. A szlogen az „Igenis szépirodalom” volt, amihez China Miéville szavait használták – ő fejtette ki, hogy a Fény [...]

(Sümegi Attila, Célegyenes, Új Galaxis, 13, 2008/2. 14-48.)
A novella az Új Galaxis antológia 2008/2. számában jelent meg, amely a jövőbeni sportok témájával foglalkozik.
Sümegi Attila a jövő autóversenyzőjének életét írta meg, aki rendszeresen szembesül a ténnyel, hogy esélytelen küzdelmet vív: robotokat kellene legyőznie, akik minden szempontból tökéletesek. Az emberiség nagy része elfogadta ezt a tényt, sőt, [...]

(Erdei Anita, A halott ember üzenete, Új Galaxis, 13, 2008/2. 50-58.)
A novella az Új Galaxis antológia 2008/2. számában jelent meg, amely a jövőbeni sportok témájával foglalkozik.
A novella egy öreg rakétapilóta, Chayim Sarid, összefoglalója a saját életéről. Ennek köszönhetően bár egyes szám első személyben beszél, mégis jobb a rálátása az eseményekre, és ezt nem is titkolja. [...]

(Tokaji Zsolt, Turulfi A legenda visszatér, avagy Az Első Magyar Bűnzabolász és Békész Egylet hiteles története, Bp., Korona Kiadó, 2007.)
Tokaji Zsolt regénye Juhász Viktor a Rádiumember magányossága című novellája alapján készült. A Korona Kiadó jóvoltából a kötetben a két mű együtt olvasható; ráadásul a novella szerzőjének tollából utószó is – mely egyben előszó a novellához [...]

(Markovics Botond (Brandon Hackett), Isten gépei, Bp., Metropolis Média, 2008.)
Markovics Botond Isten gépei című könyve az ellentétek tára. Olvasása közben olyan érzésem volt, hogy egyfelől a clarki hard science-fiction valóságelemző szigora elevenedik meg a lapokon, másfelől a hihetetlen tájékozottságát csak háttértudásként, ugródeszkának használó Asimov könnyedsége az, amellyel megkísérli magával ragadni az olvasót, még ha nem [...]