Kritika: Bajzafi Ferenc – A tréner

(Bajzafi Ferenc, A tréner, Új Galaxis, 13, 2008/2. 10-13.)

A novella az Új Galaxis antológia 2008/2. számában jelent meg, amely a jövőbeni sportok témájával foglalkozik.

A mű maga egyetlen hosszú monológ, vagyis inkább olyan párbeszéd, amelyikből egyedül az egyik beszélőt, a címben szereplő trénert halljuk. (Ebben csak a novella legvégén lehetünk biztosak, amikor megkérdezi a versenyző nevét. Mi nem olvashatjuk a választ, de ő reagál rá.) A szokatlan elbeszélői technika egy kissé megnehezíti a cselekmény megértését, elvégre a tréner olyasvalakihez beszél, aki tisztában van a szavak értelmével, az olvasó érzelmeire azonban éppen ezzel hat, ahogy egyre világosabbá válik előtte, milyen veszélyek várnak a megszólítottra. Többnyire csak a saját sejtéseire hagyatkozhat, így nem múlhat el az „ez nem lehet igaz” érzése. Később szép lassan a korrupció is beférkőzik a történetbe.

Az egyetlen figura, akit bármiképp jellemezni tudunk, az a beszélő tréner, se a versenyzőről, se az ellenfelekről nem tudunk meg semmit, az olvasó magában gondolkodhat el azon, mi vehet rá valakit, hogy egy ilyen sportot űzzön (félig extrém sport, félig gladiátorküzdelem). Maga a tréner, ahogy a szavaiból kiderül, szigorúan professzionális. Ontja magából a jótanácsokat, de egyiket sem biztatásképpen Ő csak azt akarja, hogy a versenyző eljátssza azt a szerepet, amit ő az üzletfeleivel ráosztott. Erőteljes és határozott figura, katonás fegyelmet vár el. Nincs benne semmi emberi – az utolsó sorokból az olvasó rájöhet, hogy ez egyáltalán nem véletlen, ha hinni mer a saját agyának.

A mű azonban nem csak a korrupciót ítéli el, amely a versenyzők életére is fittyet hány, hanem a közönségről is negatív képet fest. Ők azok, akiknek a kedvéért egyre életveszélyesebbé teszik a pályát, sőt, ők maguk is rátesznek a lapáttal. Először csak arról értesülünk, hogy hajigálják a versenyzőket, később arról is, hogy ezek a tárgyak akár gyúlékonyak is lehetnek. A végén már nem lehet nem szó szerint értelmezni a tréner félmondatát: „ellenkező esetben a közönség szétszed”.

Mindent összevetve igen érdekes és eredeti novelláról van szó, amely megmozgatja az olvasó agyát. Nem véletlenül nyerte el az antológia sportpályázatának első helyezését.

Ajánló

Ha valaki látott sportolóról szóló filmet, valószínűleg találkozott olyan jelenettel is, ahol az edző a verseny előtti utolsó percekben ilyen vagy olyan módon föllelkesíti a sportolót. Bajzafi Ferenc novellája, A tréner ezt az egyetlen epizódot írja le minden kommentár nélkül, csak és kizárólag a tréner beszédével.

Buzdít? Egyáltalán nem. Ahogy haladunk előre, kiderül, hogy ez a verseny az ókori rómaiak gladiátorjátékainak modernebb és kegyetlenebb verziója, nevetséges is lenne bárkit ilyen helyzetben lelkesíteni. A tréner csak instrukciókat ad, kioktat, nem bizalmaskodik. Elmond mindent, ami a túléléshez kellhet – és meg sem próbálja leplezni, hogy a megfelelő emberek már eldöntötték, kinek milyen pozíció jár, amennyiben nem öletik meg magukat a verseny közben. A megdöbbentően józan helyzetleírás után még mindig marad egy csavar, ami képes sokkolni az olvasót.

A novella meglehetősen rövid, de érdemes foglalkozni vele, többször elolvasni. Némelyik utalás csak a későbbiek ismeretében érthető, és ezek felismerése plusz élményt jelent.

Ács Imola

Comments are closed.