Kritika: Gál Attila – Tumor

Gál Attila, Tumor, Új Galaxis, 2010/1. 28-46.


Gál Attila az Új Galaxis utópia témájú antológiájához kiírt pályázatra küldte be Tumor című elbeszélését. Egy elbeszélés terjedelme természetesen kevés egy teljes utópiavilág megrajzolásához, de a felvetett kérdés – élet és halál viszonya – érdekes.

Az elbeszélés szűkebb témája az ember mesterséges biológiai-genetikai fejlesztése, melynek eredményeként a halál szinte teljesen ismeretlenné vált, mindenki fiatal és tökéletes testtel rendelkezik. Elsőre tökéletes utópiának hangzik, amely megvalósította az ember örök álmát, a halhatatlanságot, de az elbeszélés a lehetőség árnyoldalát hozza előtérbe. Élet és halál viszonya mellett napjaink fiatalság- és szépségkultuszára reflektál: nem csak az évek mennyisége számít, hanem az is, milyen testben élik meg azokat.

Az utópia ismert SF-elemekből építkezik. A hosszú életet a nanoboosterek biztosítják, az ember technológiai függőségben él, melytől nem is akar szabadulni. Az „idő pénz” közhely megvalósulásaként a társadalomban a pénz helyét az idő vette át fizetőeszközként a Lopott idő című filmhez hasonlóan. Az ismerős elemeket Gál Attila elejtett részletekkel egészítette ki, melyek apróságok, de a rövid terjedelem ellenére kerekké és értelmezhetővé teszik a kitalált világot.

Az elbeszélés cselekménye a krimik, thrillerek jellegzetes témáját dolgozza fel. A főhős, amikor megtudja, hogy öt hete van csak hátra, szembeszáll a rendszerrel. Ez adja az elbeszélés címét: egy sejt, mely a szervezet ellen fordult. Oliver karaktere rendelkezik a történet alakításához szükséges két legfontosabb jellemvonással: birtokában van a szükséges tudásnak, és a halál közelsége megfelelő motiváció a változtatásra. Oliver kezdetben teljesen hétköznapi ember, a változás katalizátora a halál tudata mellett egy mellékszereplő, aki kimondja és megteszi mindazt, amit főhős sosem mert. A jellemfejlődés ugrásszerű, Oliver célja először a saját túlélése, majd az örök élet-rendszer megdöntése. A férfi a hagyományos értelemben vett hős lesz, tudása és jelleme emeli a hétköznapi emberek fölé, és szembeszáll a gonosszal az emberiség érdekében.

A Tumor végül élet és halál kérdésében kimondja a tanulságot, Oliver megválaszolja az elbeszélés alapvető kérdésfelvetését: az életnek eszköznek kell lennie, és nem magának a célnak, ehhez szükség van a halálra, mert anélkül nincs semmi, ami tettekre sarkallná az embert.

Vancsó Éva

Comments are closed.