Kritika: Képes Gábor – A legendás űrhajós látogatása
Képes Gábor, A legendás űrhajós látogatása, HiperGalaktika 2, 2008. november, 176-177.
A HiperGalaktika 2. kiemelt témája az oktatás jelene és jövője, így Képes Gábor novellája is ebbe a tematikába illeszkedik. A címszereplő, a legendás űrhajós régi iskolájába tér vissza, hogy előadást tartson asztronautaként szerzett tapasztalatairól. A látogatás során végig saját gyerekkori emlékeivel szembesül, és ez valamennyire kellemetlenné teszi számára az egész eseményt. Rajta kívül csak egyetlen beszélő szereplő van: az iskolaigazgató, aki viszont nagyon is (talán túláradóan) lelkesen fogadja. A történetben végig érzékelhető a kettejük között meglévő finom ellentét; bár az űrhajós jól leplezi kelletlenségét, az igazgató már-már teátrális lelkesedését érezhetően túlzónak tartja. Elbeszélgetnek ugyan, de az asztronauta mégiscsak a gyerekkorával való számvetéssel van elfoglalva, mellette a másik férfi mintha félig-meddig hiába beszélne. Hiszen az űrhajós önmagát látja a felkavarodó avarban, az épület folyosóin és az egykori osztálytermében ülő, az előadását hallgató gyerekek képében is. Nem csoda, hogy végül megkönnyebbülten távozik: végre lezárhatja magában saját gyerekkora történetét.
Belül ő korántsem az a híresség vagy egyenesen legenda, akinek gondolják. A látogatás tulajdonképpen egy idős ember számvetése életének egy fejezetével, ezt a novella alaphangulata is megerősíti. A szövegben végig jelen van az idő múlásának, illetve a régi idők elmúltának érzése. A koherenciát a hangulatos, érzékletes, de egy pillanatig sem erőltetett leíró részek teremtik meg, amelyek csaknem teljes mértékben uralják a szöveget; csak néhány mondatnyi párbeszéd vagy belső monológ szerepel benne.
A novella soraiból, szavaiból maguktól értődően, szinte mellékesen kerülnek elő azok a tények és képek, amelyek megrajzolják az írás jövőképét, egyben a HiperGalaktika 2. tematikájához kapcsolják. Ez a jövőkép nem valami fényes: az olvasó mind kulturális, mind közerkölcsbeli téren olyan változásokról értesül, amelyek a mai, valóságos körülményekhez képest (és talán még a legendás űrhajós saját értékrendjéhez, gyermekkorához viszonyítva is) eléggé radikálisak. Legfőképpen az iskola és az oktatás jövőjét illetően: az oktatási rendszer finanszírozásának megszűnéséről esik szó, az oktatásban résztvevők számának visszaeséséről, az iskolaépület oktatáson kívüli hasznosításáról (használtruha-vásártól az okkultista szertartásokig). Olyan világ tárul elénk, amelyben az oktatási rendszer egésze és az intézményes kultúra másodlagossá vált. Ez az új értékrend szöges ellentétben áll azzal, aminek a címszereplő élete még például szolgált. A műben a legendás űrhajós gyermekkorában uralkodó értékrend féltése mutatkozik meg; az értékek gyors devalválódása, az oktatás és kultúra szerepének átrendeződése kapcsolja legszorosabban a novellát a mához.
Hollósi Tibor