Kritika: Kovács Ákos – Napjaitok megszámlálva

Kovács Ákos, Napjaitok megszámlálva, Új Galaxis, 2008/2. 156–175.


A Sportpályázat 4. helyezettje Kovács Ákos novellája, amely a jövőbeni marsi olimpiai mérkőzésnek egy lehetséges változatát tárja elénk. A novella több rétegű. Több párhuzamos szálon futnak sokat sejtető események, amelyeknek lebegtetése és le nem zárása kiváló nyersanyagát szolgáltatják egy leendő, regényszerű folytatásnak.

Több dimenziós jövőkép bontakozik ki előttünk: megjelenik a sportban, pontosabban az Egyetemes Küzdelmek alkalmával az időugrás lehetősége mint a verseny alapvető feltétele. Az egyén végigfut személyes életén egészen a haláláig vagy éppen addig a pontig, ahol úgy dönt, hogy feladja a versenyt, kiszáll, és leragad a jövő egy bizonyos pontján. A novella erre az eseményre időzíti a drámai szituációt; vele párhuzamosan zajlik a Terra bizottság elnöke elleni merényletkísérlet, egy filozofikus társadalompolitikai/kritikai eszmefuttatás arról, hogy a törvény mindig a hatalmon lévőket szolgálja, ebből következően a bűnözővé válás természetes folyamat, amely a lehetőség (jobb élet, munka stb.) hiányából ered, és végül egy terroristaként üldözött, titokzatos, telepata kamaszlány felbukkanása – mindezen szálak egyre szorosabb közelségbe kerülnek a főhőssel.

Az Egyetemes Küzdelmek valójában nem a fényvárók versenye, hanem a „sportriportereké”, akik hangoskönyvként mesélik el a fényvárók végnapjaihoz vezető izgalmas-megható halálfutamot. Ezen a mérkőzésen nem az számít, hogy ki ér előbb célba, és mikor hal meg, hanem az, hogy hogyan megy végig az életútján, s azt miként kommentálják a riporterek. A cím új értelmet ad egy klisének – miszerint napjaink meg vannak számlálva – abban az értelemben, hogy a futók napjai rendkívül gyorsan, percek alatt lenullázódhatnak. Haláluk sajnálatos és érdemtelen. Ami sokkal fontosabb, az a cselekmény- és érzelemközvetítők kiléte. Nekik van nevük, az ő elbeszélői stílusuk, átélésük és leérkezésük (azaz a futó világából való időbeni kiszállásuk) a döntő. A leérkezés és kilépés a haldokló futók életképéből nem veszélytelen, némileg ők is beleöregednek, ráadásul arra is ügyelniük kell, hogy (minél hatásosabban és elegánsabban) leérkezzenek, mert a történetmesélés varázsa, a látott és átélt események könnyen magukkal sodorhatják a mesemondókat, és együtt halhatnak a futóval.

A hosszútávfutók Gyémánt Sprintje irreális céllal kecsegteti az elsőként halálba érkezőt, így futásuk értelmetlen, annál fontosabb a közönségnek a szórakozás, a katarzis megtapasztalása, a versenyző kommentátoroknak pedig a dicsőség.

A verseny leírása plasztikus, az izgalom jól fokozódik. A cselekmény a narrátor elbeszélése által válik sokszínűvé, és a szereplők párbeszéde által eseménydússá. A történet lezáratlan. Noha a versenynek az egyik legkiválóbb kommentátor áldozatául esett, a főhős egy államilag körözött lány telepatikus üzenetéből megtudja, hogy a háttérből segítik vagy éppen gátolják a versenyzőket, azokat szem előtt tartva, akik valamilyen szempontból valóban számítanak nekik. A lány rejtélyes üzenetétől a hős megtorpan… a történet pedig egy globális összeesküvésről szóló regénybe torkollhatna, ha nem szakadna meg. Az író sikeresen „leérkezett”, és kilépett a történetmondói szerepkörből, a kíváncsi olvasót magára hagyva várakozásával.

A szerző mind a cselekménybonyolítást, a jellemformálást, mind pedig a nyelvhasználatot illetően gyakorlottan mozog az általa kreált Terrán játszódó világban. Így például megtudjuk, hogy Art Gruwell a nyolcvanas éveiben járó Terra bizottság elnöke és egyben a fényvárók vallási vezetője és hírnöke, Gyémánt Hírnök, aki az Örökkévaló Gyémánt eljövetelét hirdeti a Földön. Az ő hatalmát erősíti a Naprendszeren átívelő sportesemény.  A nagy ötletgazdagság, egyedi nyelvi és kifejezésvilág a szó- és fogalomalkotásban is megmutatkozik, pl. Gyémántmenedék: a fényvárók vallási központja és zarándokhelye; dinaró: katona; holopad: virtuális, háromdimenziós futópad; arénafon: ötezer fős aréna, ahol bőrkarosszékben ülve egy távirányító segítségével figyelemmel kísérhető a versenyzők életútja mint érzelmekkel átszőtt, valóságos képi világ; pergető: stimuláló készülék, amelynek segítségével a fényváró futók fejében és testében végigpereg életük egészen halálukig, ennek látványvilága az arénafonban a közönség elé tárul, ez pedig nem más, mint az Egyetemes Küzdelmek olimpia-variánsa. Egy-, három- vagy akár ötpontos becsatlakozással – attól függően, hogy hány versenyző van – akár mindenki életfolyama szinkronban nyomon követhető, de azok, akiknek a verseny átélése következtében a túlterhelés miatt kiégett az agyuk, könnyen az Üresség Intézetébe kerülhetnek.

Kovács Ákos korábbi novellái a Solaria sci-fi magazin és a Terra fantasztikus irodalmi antológia internetes honlapján olvashatók; az Új Galaxis tudományos-fantasztikus antológia egyik korábbi számában megjelent egy időutazásos novellája. A Napjaitok megszámlálva című novellában ábrázolt világ alapja egy regény, melyet a Terra magazin szerkesztőinek unszolására kezdett el írni 2006-ban. Ez a novella csak lazán kapcsolódik a Vágyálmok ligájához, világosan érződik rajta, hogy egy regényfolyam része.

A 2004-es athéni olimpián 301 versenyszám szerepelt, a 2008-as pekingin 302 számban avattak bajnokot. A NOB 2005-ben elfogadta az olimpiai műsor folyamatos reformját. Az egyes sportágakon belüli változtatás, bizonyos szakágak felvétele, illetve törlése, változtatása még hozhat meglepetéseket. Lehet, hogy idővel Kovács Ákos fikciójának több alapja lesz, mint hinnénk!

Szarka Emese

Comments are closed.