Kritika: László Zoltán – Lyukak az égen

(László Zoltán, Lyukak az Égen, Metagalaktika v9.5, 2007. 170-174.)

Az emberiség kiirtását célul kitűző idegen lény támadása az egyik legősibb és legtöbbször végigjátszott – mondhatjuk úgy is: unásig elkoptatott – toposza a science-fictionnek. Regények, novellák és filmek tucatjaiban nézhettük végig, ahogy a hősies földi/ek felveszi/k a harcot a gonosz földönkívüliekkel. Ám elég egy apró csavar, és máris izgalmasabb lesz a képlet.

László Zoltán elbeszélésében az idegen lény ugyanis szó szerint egy hátsó kiskapun próbál behatolni világunkba, a vele szembeszálló hős pedig egy átlagember, aki még csak nem is tud a leselkedő veszélyről. A Lyukak az égen két, párhuzamosan haladó szálat futtat. A főszálat átlagemberünk, N. története képezi, aki jövőbeli, szokatlan felépítésű és működésű lakásában felfigyel egy furcsa anomáliára – előbb csak zavaró sistergést hall, majd felfedezi, hogy az egyik gardróbszekrénye mögött egy szivárványszínű üresség nyílt a falon. N. egy szakember, egy szerelő segítségével próbálja megfejteni a jelenséget, és megoldani a problémát. A másik szálon eközben egy irdatlan entitás, a pusztításra kész Birodalom közeledését figyelhetjük, aki világokat szippant magába, emészt fel, s most ezt tervezi tenni a Földdel is. A két szál kapcsolódási pontja hamar kitalálható, és egy idő után a zárlat is sejthető lesz.

A novella egyik erőssége a gondosan megrajzolt, markánsan megfogott jellemekben rejlik. Mindkét – emberi – főszereplő jellegzetes: egymás ellentétét képező személyiségük és stílusuk kiválóan megmutatkozik. A kafkai névtelenségbe burkolózó N. neurotikus, kisebbrendűségi komplexusban vergődő jövőbeli csinovnyik; vele szemben a szabadságot és „lazaságot” képviseli a tetoválásos, dobozból söröző szerelő, akit javarészt N. szemszögéből, ha úgy tetszik, az ő piedesztálra emelő szűrőjén át látunk. A Birodalom „karaktere” is jól sikerült, kellően idegen, félelmetes és visszataszító.

A tudományos háttér megalkotásában és kifejtésében a szerző – számomra szimpatikus módon – a „kevesebb több” elvét alkalmazta. A lakásgondokat egy csapásra megoldó találmány, a lyuk-technológia segítségével az extradimenzionális térbe kiterjesztett lakások ötletét a párbeszéd során elejtett megjegyzésekből és a főhős által látott helyszínekből lehet összerakni, a magyarázat nem tolakodó, nem telepszik rá a történetre. Az elejtett információmorzsákból megismerhetjük a szalagházak felépítését, megtudjuk, milyen környezeti és életmódbeli változásokat eredményeznek a lakások, míg a Birodalom szálának tanulsága finoman jelzi „az emberiség talán legbiztonságosabb találmányának” veszélyeit is.

László Zoltán biztos kézzel szőtt novellája szellemes fricskát ad a sci-fi közkedvelt idegen inváziós/világmegmentős szüzséjének, miközben érzékelteti egy érdekes technológiai vívmány hétköznapokra gyakorolt hatását is. A cselekményben, karakterekben egyaránt erős elbeszélés elolvasása nem csak a lakberendezőknek és építészmérnököknek ajánlott.

Huszár András

Comments are closed.