Kritika: Szalai-Kocsis Tamás (I. M. Brod) – Tüske a köröm alatt

(Szalai-Kocsis Tamás (I. M. Brod), Tüske a köröm alatt, Bp., Graal Könyvek, 2006.)

Az Európai Science Fiction Társaság szerint bátorításra érdemes I. M. Brod a közismert és népszerű űroperett, a Mysterious Universe (Titokzatos Világegyetem) több író által megosztott, folyamatosan színesedő világába ágyazta be regényét, ami nem más, mint jövőbe helyezett Raymond Chandler krimi.

Chandlert ma már sokan klasszikus detektívregény szerzőnek tartják s roppant jellegzetesek az írásai, ezért azok utánzása nem túl nehéz feladat: végy egy kiábrándult, nagyivó magánnyomozót enyhe Superman-beütéssel (ld. kazah gorilla), egy kezdetben egyszerűnek látszó megbízást, mely elvezet a szupergazdagok világába (is), csavard meg a cseleményt újabb és újabb szálak belefonásával, tégy bele egy-két pofozkodós-lövöldözős jelenetet, egy-két elkövetőt, és ha több van, az egyik feltétlen pénzért tegye, amit tesz, a másik indoka lehet bármilyen szenvedély, leginkább bosszú, ízesítsd bombázókkal (belefér egy rút kiskacsa is, de a démoni nő mindig szívdöglesztő!), köztük minimum egy temperamentumos szépséggel, aki nem tud és nem is akar ellenállni a magándetektív sármjának és szövegének, adagolj bele némi briliáns következtetést (bár szerintem kétséges, hogy egy alkoholista képes-e mesteri dedukcióra, mindegy), pár jól megrajzolt mellékszereplőt, akik lehetőséget adnak a hős addig gondosan titkolt humánus természetének megvillantására, látszatra csak úgy odavetett, hangulatfestő leírásokat a környezetről, a végére biggyessz egy duplafenekű megoldást (nem feltétlen szükséges, hogy a bűnösök rács mögé kerüljenek, de bűnhődjenek meg!) és máris kész a fogyasztásra igencsak alkalmas olvasmány! Meglepődni, elgondolkozni nem fogunk, de jól szórakoztunk. Azok, akik eddig nem olvastak Chandlert, alighanem elrohannak a legközelebbi közkönyvtárba, hogy rávessék maguk az életművére, ami mindenképp üdvözlendő. A fordítottja sem kizárt: a krimirajongók táborából talán többen érdeklődni kezdnek a Mysterious Universe iránt: tegyék bátran, amit eddig a sorozatból olvastam¹, mind jócskán vegyített bűnügyi elemeket az űroperettbe (vagy talán űroperett-motívumokat a nyomozásba?) – ahogy ez manapság szokás, kiadósan keverednek a műfajok.

A regényből egyértelmű, miért bátorította díjával a ESFS: Brod: tud írni, csak még nem találta meg a saját hangját és nincs rutinja. A stílus és a szerkezet jó, a cselekményszövésben csak kisebb döccenők akadnak, az alakok illeszkednek az általa teremtett világba, szavaik és cselekedeteik csak ritkán mondanak ellent karakterüknek (ilyen szempontból a legkirívóbb a Prológus). A szerző főhajtása Raymond Chandler előtt tisztes eredményt hozott. Kár, hogy a Novus Ordo Seclorum uralmának idején (XXIII. század) játszódó történetben a jövő puszta háttér.

Sajnálatosképpen zavaróan sok az elválasztási, központozási (rengeteg helyen nincs vessző, ahol pedig lennie kéne) és gépelési-helyesírási hiba – ejnye, lektor úr! ejnye, szerkesztő úr! –, melyek közül a konvoly (sic!) taposott leginkább a szívembe.

Ennek ellenére nyugodtan vegyék a kezükbe a könyvet és biztosan jól fognak szórakozni! A Chandler iránt rajongóknak pedig extra mulatságot jelenthet a figurák, fordulatok, stb. fölismerése és egybevetése az eredetikkel: vajon melyik Chandler műből származik a legtöbb elem?

Sohár Anikó

---

H. Fawcett: Ópiumkeringő, Szűz infrafényben, Hogyan legyünk Sherlock Holmes?; A. Sheenard: Sötétség előtt, Árnyak ébredése, Ellopni egy Chagallt illetve Az evolvens kalózai című antológia.

Comments are closed.