Kritika: Szentmihályi Szabó Péter – 66 mini sci-fi

Szentmihályi Szabó Péter, 66 mini sci-fi, Bp., Agroinform Kiadó, 2010. 95 l.


Szögezzük le újra és újra, hátha egyszer a falon marad a borsó: tudományban és művészetben hit és politika dolgárul nem disputáltatik. A hit és a politika meggyőződéseken alapszik, és ezek elfogultságot eredményeznek, tendenciózus irányt valóságábrázolás, művészi hitel helyett.

Az persze nem egyszer fordult elő, hogy a politika az SF köntösében jelentkezett. Fölhasználta azt a 19. század végén, a 20. század elején mind a jobb-, mind a baloldali politika és publicisztika. Jobbról Privigyei Pál egy nacionalista, royalista magyar nagyhatalom megálmodásával, a máig ismeretlen Koszter atya egy nacionalista, rasszista művel, balról a szövetkezeti rendszert álmodó Magyar Gyula, a fabiánus Beksics Gusztáv, az anarchista Naszády József. Nem arról a jelenségről van szó, amikor egy szerző elárulja rokon- és ellenszenveit, hanem amikor rokon- és ellenszenvei határozzák meg a mű epikumát, jellemrendszerét, a szereplőket. A politikai sci-fit akkor lehet érdemben megítélni, amikor a politikából történelem lett; a jelen műveinek erre még várniuk kell.

Szentmihályi Szabó Péter nagy alakja a magyar sci-fi korábbi szakaszának, és boldogok lennénk, ha ma is írna ebben a tematikában. A kisded könyvecske, amely sci-fiket ígér, valójában jó nagy részben politikai pamflet, és emiatt még humorosnak sem mondhatjuk, mivel a humor lényege az értékek ambivalenciája, a könyvecske azonban nem enged más értéket látni, mint saját álláspontját. Minthogy mi ezt a fórumot nem szeretnénk politikai vitáknak kiszolgáltatni, a következőkben az írásmű politikai vonatkozásait kitakarjuk (kitakarjuk, úgy, ahogy a csillagász takarja ki a Nap képét a felvételből). Sajnos ez nem azt jelenti, hogy a történetek egy részét kitakarjuk, hanem hogy a történetek szövegének egy (és igen nagy) részét kitakarjuk; de komolyan vesszük a közbölcsességet: csak akkor hozd föl a vallást és politikát, ha verekedni akarsz.

A kötetke írásai tökéletesen megvalósítják az egyperces (legföljebb másfél perces) műfaját: rövidek, tömörek, csattanósak, jó esetben messzire vivő gondolatokat keltenek. A műfajt csak az ötlet élteti, az irodalmi ábrázolás egyéb eszközeivel, jellemekkel, helyszínnel-leírással nem bíbelődik. Nyelve a mai köznyelv, és sajnos emiatt sokszor korhoz kötött. (Vajon meddig működik csattanóként a Szőrős csecsemő zárlata: „kicsit majomszerű volt, de a miénk”?) Ami a narratívát illeti, az írói hang szinte tökéletesen személytelen, ritka, hogy önmagára reflektáljon (de: Látogató a jövőből, A Cavorit stb.). Tökéletesen birtokában van a sci-fi hagyományainak, többször alkalmazza a logográfia által már használt módszert arra, hogy a hitelesség látszatával hiteltelenítse a történetet: a Látogató a jövőből idegene nagy arányban eltalálja a jövő eseményeit, de eltűnik, így az eset nem ellenőrizhető; A Cavorit c. írásban az antigrav festék feltalálója nem adja meg nevét-címét, úgy tűnik el, majd meghal stb. A kötetke záró írása, a másutt is már megjelent A jövő század novellája Jókai regényének szatirikus újrafogalmazása.

Az írások döntő többsége jellegzetes SF-témákat használ föl, és ezek túlnyomórészt jövőképek, amelyek sokat elárulnak szerzőjük jelenképéről. Szentmihályi Szabó jövőképében jelentős szerepet tölt be az éghajlatváltozás: ez részben a hidegre forduló éghajlatot jelenti (Szőrösek, Marx Károly klónja), részben az elsivatagosodást és vízhiányt (Földvásár, A nagy szomjazás), esetleg elsivatagosodást, majd vízözönt (Vízözön), amely a magyarságot visszaűzi az Etelközbe. Kedvelt témája az összeomló civilizáció és kultúra (Az ábécé eltűnése, Az irodalom halála, Az internet vége, Az autóvallás, A megfigyelők, Földön kívüliek látogatása Budapesten, Pénzégetők). A jövőbeli összeomlást persze sokszor a meggondolatlan jelen készíti elő (Földvásár, Adósság, Szőrösek). A távoljövő képe emiatt igencsak borongós: 2500-ra a Föld elnéptelenedik, s a marslakók visszatérnek (Távoljövő); a harmadik világháború után az emberiség kipusztul, a kétéltű emberek kimásznak a vízből, és újra kezdik a törzsfejlődést (Kétéltű emberek), vagy a fenntartható lélekszám végett húsz évente öt év háborút engedélyez magának az emberiség (Treuga Dei).

A felelősség többnyire az irányítókat terheli (Dohányosok), de megkapja a magáét az aljas, haszonleső média is (Kiszavazós kivégzés, Magyar zabatévé, A törvény nevében), ámbár a közönségről sem hízelgő a kép, hiszen mindig behódol a médiának. Ritkábban, de a jelenről is hangzik el közvetlen erkölcsi bírálat (A láthatatlan ember).

A társadalmi jövő elég riasztó: jegyrendszer lép életbe (Magyar zabatévé), a lakosság szellemileg leépül (Autisták), a heteroszexualitás pedig különcséggé, majd tilossá válik (Melegfront, Romeo and Juliet, 2018). Budapest jövője még ennél is negatívabb: az Országház helyén bevásárlóközpont nyílik (Gyurcsány 80 éves), vagy éppen lecsökken Budapest lakossága, légszennyezettsége a szerves életre alkalmatlanná teszi (Földön kívüliek látogatása Budapesten), bár a közbiztonság hiánya amúgy is visszariasztja a látogatókat („Ritkán teszem be a lábam a mocskos, életveszélyes fővárosba”, A Cavorit). Így kapunk magyarázatot Széchenyi öngyilkosságára is: amikor Döblingben meglátta Budapest képét 2009-ben, agyonlőtte magát (Széchenyi időgépe).

A nagy magyar álom képe a vízhiány és Magyarország vízkincsének kapcsán rajzolódik ki: „Az egykor Magyarországot feldaraboló rablónépek egymás után könyörögtek, hogy Magyarország fogadja vissza őket Szent István koronája és palástja alá” (24), így megvalósulhat a Magyar Szövetségi Állam az Atlanti-óceántól az Uralig, és Európa nyelve a magyar lesz (A nagy szomjazás).

Akadnak tisztán SF-jellegű témák is: az idő visszafordulása (Retró) vagy a telepátia, amelyet az ember elveszített, míg a kutya most is őrzi képességét (Telepátia).

Nagy írói képesség rejlik az írások mögött: csak bánni tudjuk, hogy nem politikamentes tudományos fantasztikumban ölt testet. Alig várom, hogy elteljen száz év, és a bántó éleket elveszítve tisztán táruljon föl a kis kötet valódi értéke.

S. Sárdi Margit

Comments are closed.