Kritika: Sepsik Istvánné (Eric Asvak) – Vér/vonal (Harc a létezésért)

(Sepsik Istvánné (Eric Asvak), Vér/vonal (Harc a létezésért), Bp., Pod Press Könyvek, 2009, 269 l.)

Sepsik Istvánné (Eric Asvak) regényfolyamának első kötete jelent meg nemrég a szerző magánkiadásában. Az író honlapján (www.asvak.hu) olvasható információk, valamint a mű maga legalábbis arról árulkodnak, hogy a Vér/vonalhoz folytatást is szántak. Kérdés, hogy az olvasónak megéri-e belevágni ebbe a vállalkozásba.

Habár első olvasásra nem könnyű megállapítani, mi is a regény témája, egyvalami egészen biztosan állítható: a Vér/vonal nem sci-fi, legalábbis nem a szó szoros értelmében. Noha a tudományos fantasztikum világának tulajdonított külsődleges elemek (idegen bolygók, űrhajózás, az embertől különböző értelmes lények) fel-felbukkannak benne, ezek sohasem válnak a cselekmény szerves részévé, sohasem bomlanak ki megfelelő mélységben ahhoz, hogy ne csupán dekorációnak hassanak. Ez önmagában természetesen még nem baj, hiszen az eredmény lehetne akár nagyszabású űropera is – a probléma az, hogy a Vér/vonal semmi olyasmit nem nyújt, ami ezt a hiányt képes lenne pótolni.

A meghatározatlan időben és helyszínen játszódó történet középpontjában egy szerelmespár (pontosabban inkább annak látszó objektum) áll. Samtha, a pár női tagja részben ember, részben egy idegen humanoid faj génjeit magában hordozó, tervszerűen kitenyésztett csodanő, aki tökéletes, kisportolt testével, derékig érő, hullámos, platinaszőke hajával, vadóc és határozott jellemével nem tartozik a legeredetibb regényfigurák közé. Ugyanez mondható el szerelméről, a született vezető Parkerről, akit izmos testalkatáért és ellenállhatatlan személyiségéért nem csupán a bolygón található egyetlen nő, de a férfiak többsége is rajongva imád. A regény, kivehető szándékai szerint, a közöttük folyó hatalmi harcot, illetve az ebből fakadó szerelem–gyűlölet-kapcsolatot próbálja bemutatni, ez a szándék azonban elsikkad a Barbi jellegű főhősnő szexuális kalandjainak rendkívül részletes és igen hamar unalomba fulladó végigkövetésében.

Ha más nem is, az mindenképpen meglátszik, hogy a Vér/vonal minden erejével megpróbál izgalmas lenni. Egymás sarkát tapossák az érdekfeszítőnek szánt fordulatok: harci jelenetek, sikeres és sikertelen gyilkossági kísérletek, emberrablás, árulás, cselszövés, kémek, titkos társaságok, telepatikus úton lebonyolított szeretkezések. Az ötletszerűen fölvett, majd logikátlanul eldobott cselekményszálak azonban sohasem állnak össze egységes egésszé: egyik eseményt minden összefüggés nélkül követi a másik, a szereplők minden észrevehető motiváció nélkül jönnek-mennek a történetben, azt a látszatot keltve, mintha nekik maguknak sem lenne fogalmuk arról, mit is keresnek ott. Az olvasó ezek után bajosan tud azonosulni bármelyikükkel is, és igen hamar elveszti érdeklődését a sorsuk iránt.

Nagy szerepe van ebben a környezetrajz és a háttér kidolgozatlanságának is. Az idegen bolygókat magában foglaló császári birodalom, valamint az uralkodóházak futólag említett harcai halványan emlékeztetnek a Dűne, illetve a Csillagok háborúja világára, és számos olyan apró részlettel találkozhatunk (a már említett emberszabású idegenek, telepátiával foglalkozó egyházi rendek stb.), amelyek nem annyira eredetiségre, mint inkább a már korábban megismert sci-fi témák újszerű kombinálására vallanak. A szerző azonban képtelen kiaknázni az általa fölvetett lehetőségeket, így a sablonos történetet díszítő fantaszikus elemek vázlatosak maradnak, s csak valami halvány illúziót képesek fönntartani – azt sem sokáig.

A regény szerkezeti és történetvezetési hiányosságai mellett sajnos igen feltűnőek a stílusbeli következetlenségek is. A mű nyelvezetének, szövegezésének színvonala rendkívül egyenetlen, stílusa a mesterkélten patetikustól a pongyoláig terjed; fogalmazásmódja nehézkes, és az írásban való gyakorlatlanságra utal. A rendszeresen előforduló helyesírási és tipográfiai hibák (egymásra nyomtatott, olvashatatlanná vált sorok stb.) pedig végképp elkedvetlenítik az olvasót. A kortárs magyar sci-fihez való minden jóindulat ellenére is a Vér/vonal sajnos gyenge, feledhető alkotás, amely nem sok hívet fog toborozni magának.

Evellei Kata

Comments are closed.